A PDC (Polycrystalline Diamond Composite) marók bányamérnöki hatékonysága nemcsak anyagi és szerkezeti előnyeiktől függ, hanem a bánya sajátos körülményeihez szabott módszertani rendszertől is. Ez a rendszer magában foglalja a kiválasztást és az egyeztetést, a telepítés tervezését, az üzemeltetés vezérlését és a karbantartás irányítását, és célja, hogy a vágó teljesítménypotenciálját stabil és megbízható helyszíni működési képességekké alakítsa át, egyensúlyt teremtve a hatékony kőzettörés és a mérnöki célok között.
A kiválasztás és az illesztés szempontjából az érc és a kőzet fizikai és mechanikai tulajdonságainak kell a központi alapot képezniük. A magmintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a keménység, a koptatóképesség, az ágyazat kialakulásának, valamint a kavics vagy repedések eloszlásának meghatározásához az ércben és a kőzetben. Ez alapján kell meghatározni a gyémántréteg vastagságát, a szemcseméret-összetételt és a mátrix szívóssági fokozatát. Homogén közepesen kemény homokkőhöz vagy agyagpalához szabványos, közepes gyémántrétegvastagságú körvágó használható a kopásállóság és az ütésállóság közötti egyensúly biztosítására. Kemény, törékeny mészkő vagy kavicsos közbenső rétegek esetén növelni kell a gyémántréteg vastagságát, és a nagy szívósságú mátrixot kell előnyben részesíteni. Ha szükséges, kúpos vagy fejsze{7}}alakú marókat kell használni a helyi behatolás fokozása érdekében. Ez a módszer a "helyi körülményeken alapuló anyagválasztásra" helyezi a hangsúlyt, hogy elkerülje a hatékonysági veszteségeket és a túlzott vagy elégtelen teljesítmény miatti lerövidült élettartamot.
Az elrendezés tervezési módszere a lefedettség csökkentésére és a terhelési egyensúlyra összpontosít. A fúrófej koronaprofiljának és a furat (furat) pályájának követelményei szerint több marószerszámot radiális vagy spirális elrendezésben kell elhelyezni, szabályozva a távolságot és a vágóél magasságát, hogy biztosítsák az egyenletes feszültséget és a folyamatos vágási pályát a kút vagy a furat alján. A kemény kőzetszelvényeken a fogsűrűség megfelelően növelhető a kőzet-törőképesség fokozása érdekében, míg a lágy kőzetszelvényekben a fogsűrűség mérsékelten növelhető a forgácseltávolítás és a hőelvezetés megkönnyítése érdekében. Az elrendezési módszernek figyelembe kell vennie a fúrószál forgási egyensúlyát is, hogy megakadályozza az egyenetlen terhelés okozta vibrációt és eltérést, biztosítva a szabályos furatot és a kényelmes későbbi alátámasztást.
Az üzemirányítási módszer a paraméterkoordinációt és a folyamatfelügyeletet helyezi előtérbe. Az ésszerű fúrási nyomást, forgási sebességet és a szivattyú áramlási sebességét a kőzetviszonyoknak és a maró jellemzőinek megfelelően kell beállítani, hogy teljes mértékben kiaknázható legyen a nyíró kőzet{1}}törő mechanizmus, és elkerülhető legyen a gyémántréteg töréséhez vagy a mátrix kifáradásához vezető túlterhelés. Mély lyukaknál vagy magas hőmérsékletű{3}}hőmérsékletű üzemi környezetben figyelni kell a vágási hőmérséklet és a nyomaték változásait, és időben be kell állítani a paramétereket a hőkárosodás elkerülése érdekében. Irányított fúráshoz vagy nagy -eltolódásos furatok esetén progresszív paraméterváltási módszerrel biztosítható, hogy a pályapontosság és a vágási hatékonyság egyszerre feleljen meg a szabványoknak.
Az üzemeltetési és karbantartási menedzsment kulcsfontosságú szempont a folyamatos használhatóság biztosításában. Rendszeres ellenőrzési rendszert kell kialakítani a maró felületi kopásának, a gyémántréteg sértetlenségének és a mátrixrepedések állapotának megfigyelésére. A kőzetdarabokat és üledékeket azonnal meg kell tisztítani a másodlagos kopás elkerülése érdekében. A túlzottan kopott vagy sérült vágószerszámokat ki kell cserélni vagy meg kell javítani, és a kiválasztási és telepítési sémát optimalizálni kell a korábbi műveletek adatai alapján. Ez a módszer az „ellenőrzés-vezérelt használatot és a használat-optimalizálást helyezi előtérbe, ami egy zárt-hurkú fejlesztési mechanizmust alkot.
A PDC marók bányászati mérnöki használatának módszere lényegében az érc és a szerszámok jellemzőinek alapos megértése alapján a maró tudományos kiválasztását, ésszerű alkalmazását, pontos vezérlését és szisztematikus karbantartását foglalja magában, annak ultra-kemény kopásállóságát és nagy-hatékonyságú nyírási előnyeit kiszámítható mérnöki teljesítményekké alakítva. Ez a módszer nemcsak a kőzet-törés hatékonyságát és a fúrószár élettartamát javítja, hanem reprodukálható műszaki utat is biztosít a biztonságos és gazdaságos bányászathoz bonyolult érckörülmények között.
